A hét közepén járunk, és se a kedv és lelkesedés, se a forróság nem lankadt.
Az apródok nagy része – még a lányok közül is sokan – különleges gúnyában érkeztek ma: kedvenc focicsapatok pólóit öltötték magukra, és felcsendült a régóta ismert „4 évente rendezik a foci vébét” Pintér Béla örök klasszikusa. A király beharangozta a meglepetés reggelit, majd a színdarabot nézhettük meg.
A történetben egy különleges álom megfejtéséről hallhattunk. A Krónikában szereplő Nebukadneccar király egy különleges szobrot lát álmában, aminek a jelentését senki nem tudja megfejteni. Sőt a király azt szeretné, ha a bölcsek és mágusok maguk az álmot is mondják el, hogy nehogy csaljanak. Erre senki nem volt képes, egyedül Dániel, aki az élő Isten segítségével megmondta az álmot és az álom magyarázatát is. (Dániel 2:1-49)
A történet tanulságait kis csoportokban értekezhették meg az apródok. Kik az ismerőseink, és kik az idegen emberek? Milyen érzés lehet új helyre kerülni és beilleszkedni? Hogyan viselkedjünk másokkal?
Jaj, és el ne felejtsem a különleges reggelit! Merthogy ma az Új világ különleges fogását, valami kutyahúst szolgáltak fel! Kiflibe töltve, majonézzel , ketchuppal és mustárral. A hús nagyon hasonlított a németek „Würstel” -ére, amit az udvari bolond virslinek fordított. Az biztos, hogy igen nagy örömmel fogyasztották el apródjaink.
A lovagi tornák (sorversenyek) során először most az idősebb generáció (felsősök) rövid átmozgatása, majd a fiatalabbak megizzasztása történt. A „Palota” emeletét átnevezhetjük most már Katlannak, mivel igen meleg fogadtatásban részesülnek az arra járók. A népszerűsége viszont töretlen: láttam kígyózó sorokat az arcpingálók előtt (pedig heten is folyamatosan dolgoztak). A lány apródok mellett pedig sok fiú apród is örömmel készítette a karcképet (nekem nagyon tetszett), a legyezőt, illetve hama gyöngyből a különféle csodákat.
Ebédre végre igazi magyaros fogás következett a sok külföldi huncutság után: húsgombóc paradicsommártásban, pityókás kenyérrel. Ez való a magyar gyomorba!
Délután a foci mellett egyéb sportágakban is jeleskedhettek apródjaink : asztalitenisz vagy ahogy az udvari bolond hívja: pingpong. A kiscsoportok újra még egymásra találhattak, elismételhették az aznapi igeverset.
Én vártam, hogy esetleg kiürült-e már a cukros bödön, de valahogy mindig újratermelődik – pedig elég sok elfogyatkozik a nap során. Az apródok mindig fölszedegetik a földről, ha találnak, és cserébe egy kicsit vízzel kell megöntöződniük.
Napi igevers: „Isten azt mondja: Ne félj, én megsegítelek!” Ézsaiás 41:13
(vi-l-ma)