Mosolyhét 2026 hétfő (06.22)

Hétfőn reggel már vakáció volt, nem volt iskola, ám a Petőfi iskola körül mégis tömeg gyűlt össze. A Mosolyhét regisztrációjához kígyózó sorban várták a gyerekek szüleikkel, hogy bebocsátást nyerhessenek a 22. mosolyheti KIRÁLYI TÁBORBA.

Az adó, akarom mondani a regisztrációs díj befizetése után a tábori résztvevők elfoglalták a palota kertjét (az iskolaudvart). Ott egy átmozgató reggeli éneklés, tánc után piros palástban bemutatkozott a tábor vezetője, a király, Meláth Attila, két testőre kíséretében. Jogarral kezében megnyitotta a királyi tábort, gyakoroltatta a hangos igenlést, és átadta a szót a királyi komédiásoknak, akik egy jelenet keretében mutatták be az aznapi történetet. Megismerkedhettünk benne a királlyal, a Hercegnő (lányával), illetve a királyfival. És egy mesterrel, aki láthatatlan manókat alkotott. Persze a királyi udvarból nem hiányozhatott az udvari bolond és a krónikás, aki a krónikából (Biblia) Dániel történetét kezdte el olvasni. (Dániel 1:1-6). Végül a király felkérte a kancellárt, hogy ismertesse az udvari (tábori) szabályokat.

Az eligazitás után az apródok kis csoportokba rendeződtek, hogy együtt költsék el fenséges tízóraijukat, amely májkrémes szendvics volt zöldségekkel. A kiscsoportos beszélgetés és ismerkedés sok játékkal telt. Majd az apródok lovagi tornán (sorversenyeken) vettek részt, alsós-felsős elosztásban. Közben a csapat másik fele kézműveskedhetett a „Palota” emeletén: lehetett karkötőt fűzni, szép levendulás, igeverses szív készülhetett és az arcfestőknek is osztott ki a király bőven munkát mára.
A két fogásos ebédnek zöldséglevest és borsófőzeléket tálaltak pörkölt hússal megspékelve.

A délutáni ebédszünet után az apródok ismét csoportokba szerveződtek, ahol a beszélgetés, játékok mellett, volt aki elkezdte a címerét is elkészíteni.

Az égből végül eső nem, csak cukor esett, de az apródoknak ez nem okozott nagy problémát. És bár a vizes ágyú bedöglött a nagy melegben, azért apró vizibombák segítettek a felfrissülésben.

Napi igevers: Az Isten szeretet! (1 János 4:8)

(vi-l-ma)