Napi Mosoly : ) – 2025

Elsősökkel hétfőn szóba került, hogy Isten mindig ott van velünk, lehet vele beszélgetni, imádkozni.
A komolyabb rész végén próbáltunk valami, a tábor témájához, hősökhöz kapcsolódó csapat nevet kitalálni. Pár ötlet után az egyik kisfiú bedobta az ötletét: Szuper 11!
Kérdezem, hogy miért 11?
Válasz: mert hát annyian vagyunk.
Én: de Ti csak nyolcan vagytok a csoportban?!
Kisfiú: igen, de itt vagy Te is és Réka is.
Én: okés, de az összesen még mindig csak 10…
Kisfiú: de hát Isten is itt van velünk!
Réka és én: okés, azt hiszem megvan a csapatnevünk.


A héten egy Japánban játszódó színdarabot adunk elő, minden nap egy-egy részt. A színdarabhoz beszereztünk néhány kimono szerű köntöst is, hogy látványosabb legyen a műsor. Én is szerepelek a műsorban. Az első nap végén, miután már lement a jelenet, egy kislány odajött hozzám és a következőt mondta: “Nagyon szép kínai voltál!”


Ági: Hogy győztek Gedeonék?
Helga (gyerkőc): Köcsöggel.
Zazi (gyerkőc): amíg pityipűztek.


Az egyik délelőtti jelenet margójára.
Én: Hogy tetszett a jelenet?
Egyik fiú válasza: Jó volt. Azért volt jó, mert Jézusról szólt.

Miután elmondtam, amit szerettem volna megengedték, hogy imádkozzak értük. A végén annyit hallottam, hogy egyikük megjegyzi: Ez egy jó ima volt.


Egyik nap kérdeztem a csoportot, hogy hallottak-e már a szavak nélküli Bibliáról.
Mindent is tudó ötödikes fiúk: persze!
Egyikük: hát az olyan képes Biblia.
Ügyes válasz, de nem erre gondoltam.
Másik: én tudom: az, amit olyan pöttyökkel a vakoknak írtak!


Ebédhez gyülekeztünk a bejáratnál, és én épp valamelyik fiú segítőt kerestem. Erre valamelyik kislány: Miért, ő fog minket etetni?


Ági: Miért kellett bocsánatot kérnie Sámsonnak?
Helga (gyerkőc): Mert szerelmes volt. Én Zanziba vagyok szerelmes!


Szeretnék megosztani veletek egy mai történést. A mai napon az egyik kisfiú a csoportomból azt mondta: “Bogi néni, egész héten a csoportfoglalkozások a legjobbak.”


Beszélünk Pál megtéréséről.
– … és vízbe kellett dőlnie mint amit Laura mondott? (A bemerítésre gondolt a kérdező)


Kérdeztem tőlük ismétlésképpen a szerdai gyertyás kísérletet, hogy mit is jelentett az és hogyan kell értelmezni.
Az egyik kisfiú egyből felszólalt, hogy ő kipróbálta otthon és teljes döbbenettel mesélte, hogy tényleg beszívja a vizet és ő mostmár hisz Istenben.


Megkérdezi a csoportomban az egyik kislány:
– Milyen ajándékot hoztál nekünk?
Erre én: – Aki kíváncsi, az hamar megöregszik.
Na de jött erre a reakció: – Akkor te azért öregedtél meg ilyen gyorsan, mert túl sokszor voltál kíváncsi?


Kislány a csoportban:
Laura, eddig nem hittem Istenben, de most már egy 15%-ban hiszek, mert van benne igazság.