A zenés bemelegítés után újra Vidor király udvarában lehettünk, ahol nagy kalamajkát okozott, hogy a macska elvitte a királyi pecsétet! Szegény manók voltak az első számú gyanúsítottak, de fény derült az igazságra. A krónikás a krónikákból azt a részt olvasta fel, amikor Dánielt a kormányzó társai bevádolták, mert Istenéhez imádkozott és ezért a törvény szerint be kellett dobni az oroszlánok barlangjába. De Isten itt sem hagyta cserbe, megőrizte Őt!

Az apródiskolában is erről beszélgettek az apródok: Isten mindig velünk van, tud és akar segíteni! Ismerjük fel, kik az igazi barátaink, ill. kik az „ellenségeink”.  Aranymondásunk: Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek. (Ézsaiás 12:2) (A csütörtöki aranymondás kimaradt az udvari krónikából: A szeretet nem viselkedik bántóan. I.Korintus 13:5)

Az apródiskola után megint összemérhették erejüket az apródok a lovagi tornán ill. a pompaműhely is kinyitott: alkotások születtek só-liszt gyurmából (süni) pörgettyűk, ékszerek, agyag csodák. No meg az arcfestés…!

A kislakoma sajtos kenyér volt zöldségekkel, a nagylakoma paradicsomleves, rántott husi rizzsel, uborkasalátával.

A tábor végén megint esett a cukokeső. Emlékül az apródok egy tollat választhattak maguknak.

Letelt a hét! Köszönjük az apródok jelenlétét és a királyi udvartartás szerteágazó segítségét, közreműködését!

Jövőre folytatjuk!

Addig is várunk mindenkit a vasárnapi záróalkalomra 10 órára a Baptista Imaházba!